Hasznos tanácsok

 Köszöntelek az íjászok táborában!

Ha már egyszer úgy döntöttél, hogy íjat vásárolsz, fogadj el néhány hasznos tanácsot!

Az íjakról:

- Úgy gondolod, hogy az íj egy ártatlan sporteszköz... Hivatalosan sporteszköz, de én inkább azt mondanám; veszélyes fegyver! Éppen ezért komolyan leszabályozták, hogy hol és milyen feltételekkel használhatod.

Például nem használhatnád közterületen, persze fogod.

Nem szabad közterületen felajzva, nyílvesszõvel tárolni, szállítani is csak tokjában szabad.

Repülõgépre felvinni csak nyílvesszõ nélkül engedélyezett.

Hány éves kortól ajánlott?

-Tulajdonképpen 8-tól 80 éves korig bárki használhatja, kezdőknek minden esetben tanácsos, ha tapasztalt íjász segítségével tanulják meg az alapvető fogásokat

Az íj kiválasztása

Milyen íjat válasszunk?

- A kezdők általában abba a csapdába esnek, hogy túlbecsülik saját fizikumukat és nagyságrendekkel nagyobb íjat választanak, mint amekkorát az izomerejük, testalkatuk indokolna.

- Mindenképpen fontos, hogy ne hamarkodjuk el a vásárlást, próbáljunk ki több fajtát, erősségre és méretre is! A szülőknek, akik ajándékba akarnak venni íjat felhívom a figyelmét, hogy egy valamirevaló íjkészítő szóba se áll az apukával addig, amíg nem viszi el a fiát az üzletbe, vagy a műhelybe, ahol az íjakat készítik.

- Sok szülő azt hiszi, "nem baj, ha erősebb az íj, majd hozzáerősödik a gyerek". Nem is tudják mekkora károkat okozhatnak... Sérülhet az izomzat, az izületek, a gerincoszlop. Nem beszélve arról, hogy a helytelenül rögzülő tartási hibák és a felesleges erőkifejtés miatt valószínűleg nem lesznek sikerélményei a gyermeknek és nem szeret bele az íjászatba, hamar kialszik a lelkesedés lángja.

- Igazából az a jó választás, amikor az íjat megfeszített állapotban 30 másodpercig meg tudjuk tartani, anélkül, hogy a kezünk, vagy a könyökünk megremegne.

- Miért kellene 0,5 percig tartani, hogyha lövés előtt a célzás általában nem tart tovább 2-3 másodpercnél? -kérdezhetnék. Számoljunk!

- Az íjak erejét adott húzáshosszon az ehhez szükséges erő összessége alapján mérjük. Az előbbit inch-en, (1 inch 2.54 cm)  az utóbbit font-ban (0.453 kg) mérik. Beszéljünk egy 28" 45# paraméterekkel rendelkező íjról! Szűken számolva ennek az íjnak az egyszeri kihúzása egy 20kg-os súly fej fölé emelésének felel meg... Legyen csak 3 vesszőnk, amit (a vesszőszedéssel, keresgetéssel együtt) 3 percenként ellövünk és mindez tartson 1,5-2 óráig. Kis számolgatással rádöbbenünk, hogy 1,5-2 óra alatt 2-2,5 tonnát emeltünk!!! 

Mi vagy te? Testépítő?

Összegzés:

Ha kell, 2-3 évente cseréljük le az íjunkat! Kezdésnek inkább vegyünk gyengébbet! Fiú esetében egy 12-14 éves serdülőnek, aki ilyen korban általában már eléri a 165-175 cm magasságot, nyugodtan vehetünk egy felnőtt hosszúságú, akár 140cm fölötti, de 28-32#-nál nem erősebb íjat. Lányoknál ebben a korban még a gyerekíjak ajánlottak, de 28#-nál semmiképpen ne legyen erősebb.

Felnőtt férfiaknak sem kell kezdetben 36-38#-nál erősebb, még ha egy "aprótalpú", 180 cm-es, 90 kg-s, díjbirkózóról van is szó... Naponta párszázszor kihúzza és belátja, hogy épp elég ez is.

Alapok az első lövésig.
 

Először is, mielőtt belekavarodnánk a "célzás" meghatározásába, felhívnám a figyelmet néhány alapszabályra.

Az íj helyes felajzása:

- Akasszuk be az ideget/húrt (mind a két szó használata helyes) az íjunk egyik erre kiképzett vájatába, engedjük le ezt a szarvat a bal lábunk elé és lépjük át a jobb lábunkkal az íjat úgy, hogy ez a lábunk az íj és a húr közé kerüljön. Így az íj másik szarva a hátunk mögé kerül.

- Fektessük ebben a helyzetben az íj bal szarvát az ívelt oldalával a bal bokánkra úgy, hogy a szarv vége semmiképp ne érje a földet, az íj jobb felét úgy emeljük, hogy a markolatnál támaszkodjon az íj a testünk hátsó részéhez, ez általában egész konkrétan a "hátsó felünk", vagy a combunk felső része. Jobb kezünkkel markoljuk meg az íjat abban a görbületben, ahol a jobb oldali szarv csatlakozik az íj testéhez.

- Hajlítsuk meg az íj felső részét, egészen addig amíg be tudjuk akasztani az ideg másik felét is. Ennyi. Ne féljünk, ha kell használjuk a teljes felső testünket, nem tudunk kárt tenni az íjban! Ugyanezt csinálja az íj, amikor az ideget megfeszítjük lövés előtt...

A vessző felhelyezése:

Csak úgy kiegészítésként jegyzem meg, hogy ha lehet, fa vesszőt használjunk, azt is olyan színűt és olyan tollakkal, amit az adott környezetben a legkönnyebben megtalálunk, ha célt téveszt. Nincs lehangolóbb, amikor az edzés fele a vesszők keresésével telik el... Ha mégis elveszne, a favessző a legolcsóbb. 

- Álljunk merőlegesen a célra, keressünk stabil állást! Ez általában kisebb-nagyobb terpesz. Keressük meg a legkényelmesebb fogást az íj markolatán úgy, hogy ügyeljünk arra, hogy a markolaton legyen még hely a vesszőnek a bandázs alatt! Ez azért fontos mert a tollak idővel kikezdhetik a bandázs anyagát, ami elsősorban nem díszítés, hanem az íj elemeinek egymáshoz rögzítésére szolgál.

- A vessző úgy helyezzük fel, hogy kb. merőlegesen helyezkedjen el a markolatra és az idegre. Most még nem az a lényeg, hogy ezt "alulról befűzve", vagy felülről ráhelyezve tesszük, azt majd később kell megtanulni. Ne törekedjünk arra, hogy függőlegesen tartsuk az íjat, most a cél, hogy a vessző ne gördüljön le a kézfejünkről! Ami nagyon fontos, hogy az íj tollazott részét helyesen akasszuk be az idegbe! Az íjkészítők általában külön színnel jelölik az ún. vezértollat. A vesszőt akkor tettük fel helyesen, ha a három tollból kettő az ideg és az íj képzeletbeli síkjával párhuzamos (elcsúszik az íj testén), még a harmadik, a "vezértoll", erre a síkra merőleges. Ha rosszul akasztjuk be a vesszőt, a toll és így a vessző is, tönkre megy.  

- A vesszőt az ideg megfeszítésekor nem kell fogni! Az ideget általában úgy fogjuk meg, hogy a mutató ujjunk utolsó percének hajlatával a vessző fölött, a középső és a gyűrűs ujjunk utolsó percének hajlatával pedig a vessző alatt.

- Ha mindez megvan, emeljük az íjat vállmagasságba, feszítsük meg az íjat úgy hogy a feszítő karunk könyöke se emelkedjen vállmagasság fölé, húzzuk el kb. a szánk sarkáig, mind két szemünkkel nézzük be a célt és zutty... Gördítsük le az ujjainkat az idegről, mintha csak a hátizmainkat akarnánk összébb zárni. A feszítő kezünket hagyjuk, hogy lazán hátra lendüljön, a bal kezünkben az íjat pedig egészen addig tartsuk vállmagasságban, amíg a vessző bele nem csapódik a célba! 

A lövés előkészítése és végrehajtása szabályosan.

 

Állás: Kényelmes, természetes, lábfejek vállszélességben, hagyományos a lővonalra merőleges állás. A légzést a rekeszizom végzi, a hasfal alsó része
megfeszül a test stabilizálása érdekében. Ez egyben az íjász súlypontját a föld felé közelíti.

Vállak helyzete: A vállak azonos magasságban vannak, mindkét lapocka (bal és jobb) alacsonyan helyezkedik el. Az egyik legnagyobb hibaforrás az, ha a
vállak bizonytalan pozícióban vannak: vagy az íjat tartó váll, vagy a
húzókarhoz csatlakozó váll magas. Ezeknek alacsony helyzetben kell lenniük.
Az íjásznak meg kell tanulni azt a mozgást, amelynek során csak karjait
emelheti fel, vagyis mindkét lapockájának azonos, alsó helyzetben kell maradnia akkor is. amikor íja teljesen megfeszített állapotban van.

Íjat tartó kar: Ha a váll az előírt helyen van, akkor az íjász már nem képes tovább előre nyúlni, a karja fix és szilárd. Oldáskor az íjat tartó kar merev és soha sem mozdulhat el lefelé, nem eshet le. Az egyedül megengedett
elmozdulás egy nagyon kis kitörés balra (jobbkezes íjászt feltételezve) ami
természetes reakciónak tekinthető. Hangsúlyozzuk, hogy a kar nem eshet le és úgy marad, mint egy testhez rögzített acélcső.

Húzókar: Az ujjak meglehetősen mély fogást vesznek fel az idegen. Ez teszi
lehetővé azt, hogy az alkar teljesen laza, feszültségmentes maradjon. A húzókar bicepsz izma teljesen laza, kivéve a húzás kezdetének kezdetén,
amikor is a feszültség a kar pozíciójából következik. Ahogy az íjat egyre jobban megfeszítjük a bicepszben egyre inkább csökken a feszültség és amikor az íjász elérte a horgonyzási pontot, a bicepsz teljesen ellazult. Ily módon az íjász a lapocka izmait és nem a karizmokat használja íjának kifeszítéséhez. Ha a kar az előzőkben leírtaknak megfelelően laza, akkor gyakorlatilag lehetetlen az ideget "tépni", oldalirányban elhúzni.

Húzás: Csak karjainkat emeljük fel, mindkét lapocka lenn marad. Az íjat
tartó kart kismértékben vízszintes fölé emeljük a bal váll megfelelő beállítása céljából. A legtöbb  íjász a lövés előkészítése során kb. félúton egy közbenső pozícióba kerül. A húzást a jobb kar lapockájának izmai végzik. A mozgás lelassul, ahogy a jobb kéz a horgonyzási pont felé közeledik, de bármilyen lassú is sohasem áll meg, az egész lövés alatt folyamatos mozgásban marad.

Hogyan kell célozni?

 A válasz általában, ha valakit megkérdezünk az, hogy sehogy...

Persze ez sokak számára nem kielégítő válasz, ezért még mielőtt teljesen elkeserednétek, azért megpróbáljuk ezt a "sehogy" dolgot valahogy mégis körülírni.

Azzal általában mindenki tisztába van, hogy a tardícionális, esetünkben a nomád íjak nem középlövő fegyverek, nincs az markolaton bevágás a vesszőnek, elletve bizonyos ívet meg kell tennie a röppályáján amíg célba ér. Minél nagyobb távolságra lövünk annál nagyobb ez az ív, egészen 45 fokos emelésig, ezzel a szöggel tudunk a legmesszebbre lőni. FIGYELEM!!! Ez az íj erősségétől függően akár 150-200 méter is lehet. Inkább ne, vagy csak nagy körültekintés mellett próbáld ki!

Hogyan kell a cél távolságát megbecsülni?

Ösztönösen! Erre a legegyszerűbb példa a távolugrás, ha nagyobb a távolság, átgondolod, erőt gyűjtesz és átugrod, ha kisebb, egyszerűen átléped, anélkül hogy bonyolult számolásokat végeznél előtte, hogy meghatározd, mit miért kell tenned...

Még mindig nem tudunk semmit a célzásról.

Nos, próbáljunk mégiscsak célozni, a következő módszerrel: A célzás összetett folyamat. A cél felé fordulunk - ez világos. A célzáshoz a lőfegyverekkel ellentétben mind a két szemünkre szükség van!

Mindkét szemünkkel egyidőben nézzük a célt, a nyílvesszőt és a cél teljes környezetét, Még mielőtt valaki elképzelné, ahogy kersztbe-kasul állnak a szemei, megnyugtatom nem erről van szó. Az egész művelethez leginkább a perifériás látásunkat és a térérzékünket használjuk. Ezt hívjuk ösztönös célzásnak. És most jön a jó hír: mindez fejleszthető!

Hogyan érhető el, hogy minél pontosabban találjuk el a célt?

Először is, rengeteg gyakorlással... Ez a gyakorlás legyen rendszeres és tervszerű, lehetőleg ne hagyjunk ki heteket.

Módszer:

Ne kezdjünk nagy távolságokkal! Kezdetben 3 méterről, majd ha már egy bizonyos távolságon magabiztosak vagyunk, fokozatosan távolodhatunk a céltól 5-8-12...stb. 

Tegyél fel egy papírlapot a céltábládra, vagy az összeeszkábált célodra (elég az "A4"-s méret) rajzolj a közepére egymástól 3 cm távolságra két függőleges vonalat! A gyakorlás célja, hogy függőleges az adott síkban a két vonal közé tudj lőni.

Ha ez meg volt, akkor fordítsd el a lapot vízszintesen! Most a horizontálisan adott síkban gyakorolj!

Ha már ez is megy, fokozatosan növeld a távolságot! Bizonyára rájöttél, hogy a vízszintes és a függőleges vonalak lassan beálltak célkereszté, már mint nem a szemedben, hanem ez volt a gyakorlás célja: A térérzék és a perifériás látás javítása, a magabiztos célzás és lövés elsajátítása.

Ne hidd, hogy ezt egy-két nap alatt megtanulhatod! Legyél türelmes! Valószínűleg egypárszor "megbüntet" majd az íj az alkarodon, lesz, hogy már fájnak az újbegyeid, lehet, hogy izomlázad lesz, sőt az is meg fog történni, hogy már nagyon unod az egészet...

Ilyenkor tegyél fel mégiscsak egy körös céllapot, vagy más fajta alakú célt. Ez lehet háromszög, vagy négyzet alakú. Minden egyes lövésnél távolodj, közeledj a céltól. Próbálj meg különböző szögből, valamint árnyékban lévő és fényben lévő célra lőni.

Rá fogsz döbbenni, hogy bármennyire untad a függőleges és vízszintes vonalakat, néha vissza kell térni az alapokhoz... Arra is rá fogsz jönni, hogy az árnyék-fény céloknál valahogy cserben hagytak az érzékeid. A fényben lévőt az élesebb kontrasztok miatt közelebbinek, az árnyékban lévőket távolabbinak becsülted. Hát ezért kell sokat gyakorolni...

Egy dolgot ne tegyél! Vagyis hát többet, de az egy másik fejezet. Most arra akarok kilyukadni, hogy azért, mert távolabbra, vagy közelebbi célra lősz, nem kell erősebben vagy gyengébben kihúznod az íjat! Sőt!!!

Ügyelj arra, hogy mindig azonos erővel és azonos húzáshosszon használd az íjat! Az a szabályos, ha az íj megfeszítésekor a feszítő kezed mutatóujjával érinted a szád sarkát (szájszegletet). Persze amennyiben az íjad és az izomerőd engedi. húzhatod a füledig is, a lényeg, hogy mindig ugyanaddig húzzad.  

Meddig kell a fenti gyakorlatokat végezni?

Egy önmagát valamire tartó íjásznak a cél távolságához képest egy századnyi átmérőjű célt magabiztosan el kell találnia...

Ez egész pontosan azt jelenti, hogy pl. 8 méterről egy 8cm átmérőjű, 15 méterről egy 15cm, 30m-ről egy 30cm-es, 50m-ről egy 50cm átmérőjű körbe magabiztosan bele illik találni.

Van mit gyakorolni...  

 Vissza